Médiumi kérdezz-felelek

               Médiumnak neveznéd magad?

-          Nem, abszolút nem. És nem azért mondom ezt, hogy ne tartsanak nagyképűnek. Hanem, mert így érzem. Miért érzem így? Mert, nem láttam médiumot még szemtől szemben „működni”. Nem volt rá lehetőségem, hogy lássam a segítségét, a folyamatát, a gyász enyhítését. Mint a könyvemben arról írtam, nekem ez a lehetőség nem adatott meg, hogy a lelkem ebben a gyógyulási formában tudjon haladni előre. Így nem tudom, hogy ki az, akit valóban médiumként hívhatunk a szó valós értelmében.

Pont ezért érzed fontosnak, hogy másoknak elérhetővé tedd a lehetőséget?

-          Nem akarom megítélni azokat a látókat, médiumokat, akik szelektálnak abban, hogy kinek segítenek. Biztos okuk van így tenni, bár én a tanácsadásban és a közvetítésben is csak azt teszem félre ( úgy kb. örökre), aki bunkón indít. Szerintem egyedül az ilyen ember nem érdemli meg, hogy emberszámba vegyék. De ezenkívül hogyan jön egy bármilyen tanácsadó, médium, ahhoz, hogy válogasson abban, kinek segít, kit utasít vissza valami baromsággal?! Azt megértem, hogy besokall, ez sokszor előfordul velem is, de arról nem a soron következő kérdező/gyászoló tehet. Ilyenkor adni kell időt magunknak, jelezve a várakozónak, hogy holnap/jövőhéten sorra fog kerülni. Emberség, tolerancia, türelem. :)

Milyen érzés, amikor kommunikálsz egy szellemmel?

-          Nem okoskodni akarok, de ők nem szellemek, hanem lelkek, ez valahogy mélyebb kifejezés. Míg, a szellemről a horroros, kényszeres berögzülés jelenik meg, addig a lélek bársonyosabb hangzású. Vagy nem, de én így érzem. :) Milyen érzés kommunikálni velük? Húha, nehéz megfogalmazni. Mindig előre bocsájtom, hogy nem idézek! És más se tegye ezt. Ahogy a gyászoló fél jelzi, hogy kivel szeretne kapcsolódni, máris jön egy energia. Hiszen ők épp úgy tettre készen várnak a sorukra odaát, mint mi az orvosi rendelő előtti végtelen sorban. És ahogy ott felpattanunk mindenkit magunk mögé tolva, ha mi következünk, hát kb. ők is hasonlóan lépnek elő. Ilyenkor első közvetítés alkalmával próbálják azonosítani magukat, hogy a gyászoló tudja, hogy tényleg az elhunytról van szó. Ez viszont jöhet sugallatként, érzésben, belső látásban, de volt, hogy teljesen tiszta szavakként hallottam. Szóval erre nem tudom azt mondani, hogy így és így kommunikálunk. Elég sokrétűek. :)

   Csak jókkal lépsz kapcsolatba?

-          Ha ez arra utal, hogy démonok meg egyéb kedvességek is szóba jöhetnek-e? Nem. Csak kedves, szimpatikus energiájú lelkekkel beszéltem eddig, és ez után is bízom ebben. Sőt! A közvetítés leírásában is benne van, hogy a gyászoló sem tehet fel anyagi érdekről, rosszindulatról, irigységről kérdést. Ezzel próbálom védeni a túloldalt is. Sajnos azért a pénz motiváló, és a halál sem mindig írja felül az érdekeket.

 Akkor is látod, hallod őket, ha nincs „szeánsz”?

-          Látni sosem látom őket, és ha szeretnek picit is odaát, ez így is marad. :) De a hallás, az érzékelésük nem fojtható el egy off gombbal. Viszont nem állandó az érzékelés. Ha beszélek valakivel (és nem erről), akkor átsuhanhat egy szó a láthatatlan világból, de ilyenkor ezt nem mondom ki, mert nem biztos az sem, hogy oda tartozik, ahhoz a személyhez.

Kontrolálva van viszonylag ez, ha nincs épp közvetítés.

Okozott ez hátrányt baráti (egyéb) társaságban?

-          Hm, az vajon valahol okozna kínos csendet, ha egyik személy csak úgy neki áll a másik világból közvetíteni? :) Nem volt ezzel még probléma. Minden ismerős, barátok meg főként tudnak az „elmebajomról”. És sosem mondták, hogy ezzel gondjuk lenne. Sőt…én is szeretnék olyan barátot, aki olyannal cseveg, akit én nem látok. Tök izgi lenne. Jó, hát neki nem, de nekem igen. J

Vannak médium példaképeid?

-          Jelenleg kizárólag külföldiek. Mivel magyarról kevés hír van, vagy nem annyira „ismertek”, mint kint. 4-5 külföldi médium oldalát követem (mintha érteném a megosztásaikat, de a fordító csodás találmány), akiknek a munkája hitelesnek tűnik. A magyarok meg, akikről tudhatnék, ők vagy bunkók emberileg (szakmailag ettől még lehetnek kiválóak), vagy tojnak a hétköznapi ember megkeresésére, mert kicsit elhúztak a sztárság irányába. Ezt sem ítélem el egyébként, hiszen ki hagyna ki egy országos ismertséget? Nyilván ez rengeteg meló, de onnantól megy a szekér. A hátulütője viszont az, hogy többé azok számára elérhetetlen, akik nem tudnak az előadásaikra, a csoportos közvetítésekre jegyet váltani.

Tényleg bármilyen helyzetben megjelenhetnek a lelkek?

-          Állítólag igen. De ezt én is csak úgy olvastam, hogy nem zavarja őket, ha az ember épp nem dolgozik, hanem egészen mást szeretne csinálni. :) Ők jönnek, közölnek, és te pedig vagy fogadod, vagy fogadod. :)

Segített neked a gyászban a képességed?

-           Nem, mert nekem (húh Zentai Anna barátnőm jobban tudná az időpontot), ez rá pár évre jött, mint ahogy anyukám távozott. Nekem ami akkor segített, a könyvek sorozatos megírása. Egyik a másik után. Sokszor reggeltől estig írtam, megszakítva a tanácsadásokkal. Semmi más nem kötött akkor le, sőt…szerintem ez mentett meg a teljes „zombi üzemmódtól”. Sőt, azt kevesen tudják, vagy talán senki sem, hogy én amikor több éve anyu márciusban elment, én azon gondolkodtam, hogy feladok mindent. Nem csinálom tovább a tanácsadást, sőt a hitem is mehet a kukába, befejezem az „Anyssa oldalt”, egyszóval mindent, ami addig jelentett valamit. És az volt a hihetetlen fordulat az egészben, hogy gyász második napjától kezdve, nekem annyi, de szó szerint annyi munka jött be, hogy egymást érték a levelek, ilyen a tizenév alatt nem volt, ekkora forgalom! Csak néztem a képernyőt, és az állanódan növekvő „ új levél” szakaszt…és nem hittem el. Honnét? Hogyan? Mi a fenének? Miért most? Első gondolat az volt, hogy mindenkinek megírom, hogy befejeztem, végeztem, keressen mást. És jött egy gondolat (vajon honnét?), hogy ha már ezt megírod, akkor ennyi erővel válaszokat is írhatnál. De hát nem könnyen törődtem bele, hogy nekem most komolyan mások próblémáival kell foglalkoznom, amikor kettéhasadt a lelkem, a szívem?! És leesett egy könyv…a Médium könyve, amit még anyuval együtt rendeltünk meg. És akkor az egy fejbevágásos felismerés volt, hogy ha most ezt kihagyod, ha nem fogadod el a munkát, a segítséget általa…bele is őrülhetsz a veszteségbe. És akkor másnaptól kezdve újult erővel, türelemmel újra neki álltam, és mentek ki a válaszok. Ma már tudom, hogy ezt anyu küldte, ezt a rengeteg embert, mert addig sem gondolkodtam. Nem a saját bajomra figyeltem, és ez a könyvekhez hasonlóan nagy támasz volt.

Csak a túlvilágról, és a könyvekről írsz, mint segítség, nem volt melletted emberi támasz?

-          Húha, erről nem szeretnék nyilatkozni. Vagy így, vagy úgy volnék sértő, és ez a rész nem erről szól. Talán annyit mondhatok röviden, hogy nagy felismerés volt, ez az időszak.

Nem maradt nyoma a gyásznak?

-          Ó, dehogy is nem! Tudják bizonyítani, akikkel viszonylag rendszeresen beszélünk. Sok olyan kattanásom lett, ami addig nem volt. Erről az ember nem beszél, mert furának nézik érte, pedig hozzátartozik a gyászhoz. Sok rögeszme, depressziós mélypontok, hullámzó hangulat, labilis állapot, ideggyengeség, türelmetlenség…sok minden. És persze nem viseli jól a környezet egy idő után, így többnyire ezekkel a gyászoló (ahogy én is) egyedül maradunk. Így, amiről egy ember tud, az az igazi titok. Hazudik, aki azt mondja, hogy a gyász feldolgozható úgy, hogy nem marad semmi elmebaj vissza belőle. Ez túl nagy törés ahhoz, hogy egészséges maradj. De!! Tovább kell menni, kapaszkodni kell a munkába, hobbiba stb.

A munkád miatt sok embert (barát, család, ismerős stb) másként látsz?

-          Tisztábban, az biztos. Ettől még naív maradtam, sokszor mondhatni naív idióta…mert elnyomom a megérzésem, magam mögött hagyva, hogy a munkám is ez. Mindig próbálom megmagyarázni tudatosan, hogy ő nem is olyan, amilyennek érzed. Pedig de, olyan. Hát ebbe megint nem mennék bele mélyen. Akinek kicsit is érzékeny a lelke, az tudni fogja miről beszélek. :)

Lesz még könyved a médiumi témában?

-          Nem tervezem. Nem hagytak jó érzést bennem a kiadott könyvek iránti érdeklődések. Ha az embernek nem Müller, Szabó, Csernus, a vezetékneve, akkor nem fontos mit gondol. Igen, sokan mondták, hogy a könyvet magadért írd. Aha, a felsoroltak se ajtótámasznak szánták a könyveiket. A könyv az írótól és az olvasótól válik értékké.

Köszönöm a kérdéseket! Köszönöm azoknak is, akik eddig megtiszteltek a fájdalmukkal, a titkaikkal, a veszteségük mélypontjaival. Hiszen akárkit nem engedünk közel a lelkünk ezen részéhez.